Farkas Imre első tanulóink egyike volt, még a StudiCore Online elődjében szerezte meg a tudást, amit aztán projektmenedzserként hasznosított. A rendszer sokat fejlődött az elmúlt évek alatt, de az elv és az oktatási metódus már akkor is megvolt. Bár nem klasszikus az útja, mindenképp sikersztori.

Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a tanulásba?
Alapvetően a karrierváltás lebegett a szemem előtt. A másik ok a tanulási vágy volt, 50 év felett az ember már rájött, hogy új dolgokat tanulni jó dolog, és ami eddig érdekelt, azt mind megtanultam, így végigjártam egy mérlegképes könyvelői tanfolyamot is, többek között.
Eddig is informatikai területen dolgoztam, projektvezetőként (távközlési mérnökként végeztem valamikor nagyon régen).

Voltak kétségeid?
Az indulásnál, amikor jelentkeztem az online kurzusra, NEM. Pár órával/feladattal később, igen, lettek. Én magam is tanítok, több területen is, és ahogy gyűltek a feladatok és a tapasztalatok a tanfolyam során, úgy bizonytalanodtam el egyre jobban, hogy így, online hogy lesz ebből használható tudás? Hiányzott a közvetlen kontaktus az oktatóval, de ez lehet, hogy csak a régi beidegződés miatt volt így. (a korom, meg ilyenek 🙂 )

Mi volt a legnagyobb kihívás a tanulás során?
Abból több is volt. Család és 3 gyerek plusz projektvezetői munka mellett, nem volt egyszerű időt találni a tanulásra, feladatok megoldására.
Amikor elakadtam, jó lett volna azonnal kérdezni, de ez ugye nem volt lehetséges, és az e-mailben feltett kérdések gyorsan megválaszolásra kerültek, de persze nem azonnal. Ennél azonban én sokkal türelmetlenebb voltam.

Milyen területen használható még a Java tudás a kódoláson kívül?
Hát igen. Még nem lettem programozó, nem ezt dobta az élet. De a tanfolyamon megszerzett tudás óriásit lendített a karrieremen, mert az, hogy már értem a programozók nyelvét, gondolkodását, hatalmas előny a projektvezetői munkámban, ami így már kicsit a Business Analyst területre is áttevődött, amit nagyon élvezek. Jelenleg abban az áldásos helyzetben tudom vezetgetni a projektjeimet, hogy a megrendelők azt hiszik, hogy én programozó voltam régen, de meg tudom érteni a problémáikat, és láthatóan szót értek a programozókkal, ami nagy megkönnyebbülés a részükről.
A másik oldalon is igen csak pozitív a hatás, mert a programozók azt látják, hogy végre úgy mondanak el nekik egy feladatot, hogy megértik, mit is várnak el tőlük, így aztán egész használható alkalmazások kerülnek ki a projektjeimből:-).
Ez az igazi WIN-WIN szitu.
Azért van hátránya is. Mivel erősen nőtt a megrendelői elégedettség a projektjeimen, így egyre több munkám van projektvezető/business analystként és a karrierváltás – hogy csak programozóként dolgozzak – kicsit messzebbre került, de anyagilag jól ellensúlyozzák.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most terveznek belevágni?
A pokolba vezető út is jószándékkal, jó tanácsokkal van kikövezve, szóval nem szeretnék tanácsokat adni. Hogy számodra ez-e a megfelelő út az csak akkor derül ki, ha elindulsz rajta, és az első buktató után felállsz és továbbmész.
Ha feladod, sosem fog kiderülni, hogy működött volna-e, ha tovább csinálod, akkor tényleg akarod. Ez az út nem 2-3 hét, vagy 2-3 hónap. Ez az út legalább 1 év, de inkább másfél. A fiam is belevágott, mert megtetszett neki (végzett közgazdászként).
2 évvel az első órája után, most junior programozóként dolgozik egy nagyon jó csapatban, és hogy mit csinál? Gyakorlatilag még mindig tanul a senioroktól, miközben egyre több önálló részfeladat megoldást kap, és félévenként emelkedik a jövedelme.

Ha te is szeretnél Imre (esetleg György vagy Edit) nyomdokaiba lépni, töltsd ki tesztünket!