A láthatatlan komponens: a támogató közeg
A technikai dolgokon túl, mint pénz és idő, van még egy nagyon fontos komponense a sikeres karrierváltásnak, ez pedig a környezet, azaz azon emberek, akik körülvesznek.
Biztosan te is hallottad már azt a mondást, hogy annak az 5 embernek az átlaga vagy, akivel a legtöbb időt töltöd. (Jim Rohn)
A legtöbb ember nehezen viseli a változást, így sokszor nagyon rosszul reagálnak arra, ha valaki a közvetlen környezetükben radikálisabb változásra készül vagy valami újba akar belefogni.
Biztosan te is találkoztál már hasonlóval: „Jajj fiam/lányom minek ezen változtatni, eddig is jó volt, ezután is jó lesz.” Bár azt gondolnánk, hogy ez inkább az idősebb korosztályra jellemző, a fiatalok körében is nagyon sokan vannak, akik ezt csinálják, csak nem a nosztalgia mázával öntik le, hanem kifogásokat gyártanak nonstop és „majd akkor, ha” folyamatosan körbe-körbe járó végtelen ciklusokat hoznak létre maguk körül.
A változáshoz erő kell és kalandvágy és kockázatvállalás, de ami idáig elhozott nem fog tudni továbbvinni, ezt jó, ha tudod. És igen, lesznek, akik nem fognak ebben támogatni és megpróbálnak lebeszélni, sőt te is meg fogod próbálni lebeszéli magad róla: de hát inkább lecserélem az autót ebből a pénzből, vagy veszünk a gyereknek új íróasztalt, vagy új hűtőt a konyhába stb, stb. Szerinted emlékezni fog rá a gyereked 20 év múlva, hogy milyen íróasztala volt 2019-ben? Arra viszont biztosan fog emlékezni, hogy Anyu/Apu folyton fáradt és elégedetlen volt, mert nem érezte jól magát abban, amit csinált. Vagy arra is fog mindenki emlékezni – leginkább te – hogy milyen jó lett volna, ha legalább megpróbálod és most nem kéne bánkódnod az elszalasztott lehetőség miatt.
Ha szerencsés vagy, akkor a hozzád legközelebb álló 5 ember meg fogja érteni ezt és támogatni fog abban, hogy belevágj, mert tudják, ha neked jobb lesz, akkor mindenkinek a környezetedben jobb lesz, ha csak annyival, hogy többet mosolyogsz és elevenebb vagy, szerintem már meg fogja érni nekik is és neked is.
Ha kevésbé vagy szerencsés, akkor le fognak róla beszélni. Ebben a helyzetben két opciód van: vagy megérteted velük, hogy ez neked miért fontos, vagy megteszed magadért. (Mert igazából egyetlen ember van, aki életed minden percét veled éli, és ez te magad vagy, így magadnak tartozol a legtöbbel.)
És arra is készülj fel, hogy lesznek, akik soha nem fogják megérteni és ha már azt az életed éled, amire vágytál, lesznek akik el is fognak fordulni tőled.
Erről mindig egy ismerősöm jut eszembe: amikor a cukrásziskolát végeztem munka mellett (ilyen is volt), a párhuzamos szakács osztályba járt egy srác, aki főzögetett már itt-ott, de elég messze állt a legjobb értelemben vett szakácsművészettől. Az iskola elvégzése után nem sokkal bekerült Budapest egyik legjobb fine dining éttermébe, és elég rövid idő alatt sous-chef pozícióig jutott, ami nagyon szép eredmény. Csodás dolgokat készít, amit előszeretettel meg is oszt a FB-on. Én lelkes rajongója vagyok, ám mindig vannak lekicsinylő hangok (“az ilyet nálunk elmosogatnák”, “minek újragondolni a dolgokat, jó az a hagyományos módon” vagy a kedvencem “ettől rendes ember nem lakik jól”). Nem is az a probléma, ha valaki nem érti, mit csinálsz, vagy miért jó ez neked, hanem az, ha megpróbál visszahúzni, hogy nehogy neked jobb legyen. Ha valaki nem ért, de elismer és támogat, sokkal többet fog jelenteni egy ilyen úton, mint aki megpróbál visszahúzni és állandóan beszólogat – persze csak “viccből” – legyen az bármilyen régi barát vagy közeli családtag. Az előző példámhoz visszatérve – nem kell mindenkinek fine dining éttermekbe járni, de csak azért, mert valaki ezt szereti, nem is kell leszólni érte. Attól, hogy valamit nem értünk, még másnak lehet fontos vagy kedves.
Mindezek után csak az a kérdés maradt, hogy te mennyire tartod magad? Ha tényleg az az 5 ember van ránk a legnagyobb hatással, akikkel a legtöbb időt töltjük, akkor milyen emberekkel szeretnéd körülvenni magad? Érdemes ezen elgondolkodni.
Ha kész vagy a nagy kalandra és megteszed mindezt elsősorban magadért, akkor hajrá, mi biztosan veled vagyunk!
Szendrei Veronika
