Amint elkezdünk komolyabban programozni tanulni (ha nem tetted még, próbáld ki az oktatási rendszerünket), rengeteg programunk lesz, amit kemény munkával, sok idő felhasználásával írtunk meg, így biztosan sajnálnánk, ha azokkal valami történne (ha programozni tanulsz valamilyen formában, és még nincs sok programod, akkor mindenképpen gyanakodj, hogy ez az út a célodhoz visz-e… a programozás gyakorlati készség, nem elég, hogy érted, gyakorolni is kell – zárójel bezárva).

Sok viszonylag kezdő felhasználó, programozó elköveti azt a hibát, hogy az értékes alkotásai, szerzeményei csak egy példányban vannak meg, mondjuk a saját laptopján.

Egy laptoppal – és most átmegyek paranoidba – sok minden történhet: feltörik az autót, ellopják, betörnek a házba, összeszedik a cuccokat, pl. a laptopot, ne adj’ Isten, leég a lakás. Minden esetben nemcsak a laptop fizikai értéke a kár, hanem az elveszített információ… Sokszor ez a laptop eszközértékénél is nagyobb probléma és költség.

Ősi adatbiztonsági mondás, hogy mit kell ilyenkor csinálni: menteni, menteni, menteni.

Az első dolog, ami eszünkbe juthat, az a pendrive. (Bár ideális körülmények között sok évig is megbízhatóan tárolhatják az adatainkat, írás/olvasási ciklusaik száma nagyon korlátozott. Ha biztonsági mentegetésekre használod, elég gyorsan megadhatja magát, gyorsabban, mint a merevlemez, vagy az SSD.

Ráadásul, ha a dolgaidat pendrive-ra mented, akkor legtöbbször (tisztelet a kivételnek) ad-hoc módon történik: régen mentettem, itt az ideje, de hogy ez naponta történik, vagy többhavonta, az eléggé változó tud lenni.

Természetesen jobb, mint a semmi (fura véletlen egybeesés lenne, ha a laptop és a pendrive pontosan egyidőben pusztulna el), de sem a lopás (együtt tartod őket a laptoptáskában), sem a lakástűz esetén nem ad védelmet.

Menjünk egy lépéssel tovább! Kezdenek terjedni az otthoni központi tárolók (NAS-ok), ami gyakorlatilag egy plusz (általában szerveralkatrészekből összeállított, tehát teherbíróbb, kisebb fogyasztású) számítógépet jelent. Ha megfelelő alkatrészek vannak benne, akkor ez várhatóan nehezebben megy tönkre, mint egy laptop winchestere, de ez sem tart örökké. És ugye sem a betörő, sem a lakástűz nem fogja kímélni az eszközt, ha éppen ott van. Létezik egy olyan megoldás (RAID), ami esetében több háttértárolón osztják szét az adatokat, hogy bármelyik eszköz hibája esetén az adatok biztonságban legyenek. (Legegyszerűbb a tükrözés, amikor a két háttértáron ugyanazok az adatok vannak, duplikálva). A RAID egyrészt egy hasznos dolog, de nem véd az adatok véletlen törlése ellen, és a háttértárolók általában azonos gyártó azonos időpontban legyártott termékei szoktak lenni, tehát a tönkremenésük várható ideje is nagyjából egybeesik. (Volt olyan sztori, amikor a RAID-ben lévő két winchester egy hét különbséggel ment tönkre).

Vannak arra is megoldások (serverhostingnak hívják), hogy összeraksz egy gépet, elviszed egy szolgáltatóhoz, beteszed a szerverszobájukba, és majd ők vigyáznak rá. A hardverhiba itt is felütheti a fejét, a betörés és tűz ellen komoly eszközeik szoktak lenni, ennek a kockázata viszonylag kicsi.

Lépjünk még eggyel tovább! Léteznek virtuális szerverszolgáltatók is. Ez azt jelenti, hogy van egy vagy – még inkább – sok iszonyatosan erős és biztonságos gépük, és annak az erőforrásaiból (processzor, memória, SSD) kapsz egy szeletet, ami úgy néz ki, mintha különálló gép lenne, amivel utána azt kezdesz, amit csak akarsz. Telepíthetsz rá Linuxot, Windowst, lehet egy saját (bár virtuális) szervered. A Hetzner nevű szolgáltatót jó szívvel merem ajánlani.

A virtuális szerverek kistestvére a tárhelyszolgáltatás vagy webhosting. Ennek a célja, hogy egy weboldalt elhelyezhess rajta, amit utána nyilvánosságra hozol. A hozzáférési módok korlátozottak, elsősorban a weboldal létrehozására és kezelésére szolgálnak, általános célú adattárolásra nem alkalmasak.

A (jelenleg) végső megoldás a felhőszolgáltatók igénybevétele. A Google (Drive), a Dropbox, a Microsoft (OneDrive) szolgáltatások népszerűek és széles körben használtak (de van még több másik). Gyakorlatilag úgy képzeld el, hogy ha igénybeveszed a szolgáltatást, kapsz hozzá egy szoftvert, aminek segítségével az az információ, amit egy bizonyos könyvtárba bemásoltál, az a háttérben feltöltődik „a felhőbe”, és ott biztonságosan eltárolódik. A legtöbb esetben a szolgáltató még „historyt” is biztosít a fájlokhoz, tehát ha véletlenül letörölsz valamit, akkor még mindig vissza lehet állítani.

Ha pedig programokról van szó, célszerű git szolgáltatást használni. A git-tel a programod különböző verzióit tudod címkézetten elmenteni, különböző fejlesztési ágakat létrehozni (próbálkozás céljából), sőt, támogatja a csapatmunkát is. Számos nyilvános felhőalapú git szolgáltató van, így sem a betörés, sem a tűz miatt nem kell aggódni a programok esetében sem.

Mit javaslok?

• a programjaid tárolására tanuld meg a git használatát, és használd! Ha baj lesz, hálás leszel nekem, hogy rávettelek.
• a többi érzékeny adatod tárolására pedig vegyél igénybe valamilyen felhőszolgáltatót (én a Google Drive-ot, a Microsoft OneDrive-ot és a Dropboxot próbáltam… a Microsoft OneDrive-ot nem ajánlom, mert nagyon lassú és nagyon sok erőforrást igényel, rengeteg idő, míg szinkronizál (órák, akár egy-két nap), a másik kettővel nem volt ilyen problémám).
• ha nagyon biztosra akarsz menni (ha nincs historyja a szolgáltatónak, akkor mindenképp célszerű), akkor készíts mentéseket a felhőszolgáltatón található információkról is. Legjobb, ha automatizálod, naponta indítasz egy mentést egy szerverre (virtuális, vagy otthoni NAS). Ha csak az első kettőt rendszerbe állítod, már akkor messze többet tettél az adataid biztonságáért, mint a legtöbb felhasználó.

 Pasztuhov Dániel